39.rész - Boldog vagyok
Pflore 2010.07.21. 20:27
A szívem majd kettészakadt, ahogy néztem a gyönyörű nőt végig vonulni a sorok között, mindenki őt csodálta, hogy meseszép.
És valóban. Nora gyönyörű volt, bár soha nem mondtam, hogy csúnya, de abban a ruhában úgy festett mint egy hercegnő. A feltörő könnyeimet morzsoltam el az arcomon, nem szabad, hogy most törjek össze. Ez sors keze, ha az égiek Nora-t szánják Bill mellé, ám legyen.
Mikor a pap elkezdte a beszédét én szép lassan elindultam kifelé, nem bírtam végig nézni, tudtam, hogy egy idő után sírva fakadok, és akkor az, nem lenne jó. A hatalmas ajtóba kapaszkodva fordultam vissza és néztem a párt, hátat fordítottam pont mikor a pap elérkezett ahhoz a bizonyos kérdéshez nem várt fordulat történt, egy mély hang szólalt fel, és én döbbenten fordultam meg. Nora édesapja állt fel és ejtette ki a száján azt, hogy nekem van kifogásom.
Eltátottam a szám, ahogy Bill, és a mögötte álló három tanúja is, na meg a többi vendég is.
- Apa! – kiáltott fel kétségbeesve Nora – még is mit csinálsz?
- Sajnálom kislányom. De ez a fiú nem szeret téged.
- Hogyan? – pillantott Billre, majd apjára – miket hordasz itt össze? – sírta el magát – miért kell elrontanod?
- Ha már itt tartunk – szólalt fel Tom – mi hárman is ellenezzük ezt a házasságot.
- Mi a fenét csináltok? – sírt fel hisztérikusan Nora – Bill csinálj valamit!
- Sajnálom Nora – engedte el a kezét – de nem vehetlek feleségül.
- Tessék? – kérdezett vissza döbbenten – mi… mi azt, hogy nem… nem vehetsz el? Nem hagyhatsz itt faképnél!
Döbbenten sétáltam előrébb várva a fejleményeket a szemem könnyel telt meg, hiszen Nora-nak ez hatalmas törés az életében.
- Én Amelia-t szeretem – nézett Nora szemébe, mire mindenki felhőkölt és azonnal rám nézett, Simone mosolyogva csapta össze a kezét, Tomék vigyorogva elismerően bólintottak, Nora pedig gyűlölettől fűtve nézett rám.
- Tudtam… mindig is tudtam, hogy miattad van minden! – kiáltott fel, majd sietősen elindult felém.
- Nora, én nem… nem akartam. Sajnálom – folytak le a könnyeim, soha nem éreztem magam ennyire boldognak, és megalázva egyszerre.
- Nora – kapta el a nagybátyja – ne rendezz jelenetet.
- Ne rendezzek?! Ez a ribanc elvette tőlem Billt!
- Vigyázz, hogy beszélsz róla kisanyám – lépett oda Tom – te meg menj már oda – lökte meg tétován álló öccsét, aki bólintva kicsit zavartan elindult felém.
- Mit csinálsz? – kérdeztem elcsukló hangon miután oda ért hozzám.
- Megcsókolom azt a nőt, akit szeretek – mosolyodott el halványan majd a tarkómra csúsztatva a kezét magához húzott és megcsókolt. De ezt a csodálatos pillanatot Nora hisztérikus kiáltása törte meg majd fellökve minket elviharzott a templomból, utána pedig a rokoni társaság.
- Kellner úr – állította meg Bill.
- Tessék fiam? – fordult vissza.
- Kérem ne…
- Miért haragudnék? – paskolta meg a vállát – én akadályoztam meg, nem igaz? Mindig is tudtam, hogy milyen a lányom, szeretem őt, de nem érdemel meg téged.
- Uram én…
- Légy boldog fiam – paskolta meg ismét a vállát majd elment.
- Kisfiam – sietett oda Simone.
- Ennyit az esküvőről – sóhajtott fel színpadiasan Tom, majd nevetve megölelte Billt majd engem.
- Talán nem – fordult felém mosolyogva.
Elfehéredtem, ugye nem arra készül, hogy…?
- Amelia Rieder – ereszkedett térdre előttem.
- Ó te jó ég – szólaltunk meg egyszerre Tommal.
- Leszel a feleségem? – mosolygott rám édesen Bill és én akkor, abban a pillanatban elsírtam magam és így a szám elé kapva a kezem csak bólogatni tudtam, de azt nagyon hevesen.
Ő felállt, megcsókolt majd magához ölelve megpörgetett.
Boldogan keltem fel szerelmem karjai között.
Egy hét telt el a majdnem esküvő és a leánykérés óta, most már tökéletes az életem. Mosolyogva bújtam szuszogó vőlegényemhez, aki halvány mosollyal jelezte tetszését.
- Jó reggelt – pusziltam meg meztelen mellkasát.
- Hidd el, hogy az – hajolt hozzám egy csókért – mi a mai program? – nyújtózott egyet.
- Meg kell szerveznünk az esküvőt.
- Abban te profi vagy – fordult rám mosolyogva.
- Hm… nem mondasz hülyeséget – karoltam át a nyakát.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek téged – csókoltam meg – délután átjönnek a srácok, nem gond?
- Dehogy is, Tom már így is vérig van sértve, hogy eddig nem hívtuk az új házunkba.
- A mi házunk.
- Az bizony – puszilt meg.
Még lustálkodtunk egy kicsit, azután, pedig felöltöztünk és elmentünk bevásárolni, hogy legyen valami itthon a kisebb bulira.
Épp a kis tálkákba tettem a rágcsálnivalókat mikor csöngettek, Bill lépett az ajtóhoz és nyitotta ki, hangos héket hallottam, aztán nevetéseket és nem sokkal rá meg is láttam vendégeinket.
Angi a gömbölyödő pocakjával karöltve jött be Georggal, Gustav egy kisebb ajándék tasakkal, Tom pedig hatalmas vigyorral.
Kiderült, hogy Gustav bort hozott nekünk, kis kedves.
Szépen leültünk a nappaliba és neki láttunk a bulinak. Angi folyamatosan vigyorgott rám, én pedig csak a kezemmel intettem le, hogy hagyja abba, mert lebuktat. Mikor éreztem, hogy eljött a megfelelő pillanat felálltam és felmentem a hálószobánkba, majd visszamentem egy kisebb tasakkal.
- Édesem – szóltam Billre.
- Igen? – nézett fel rám – mi az?
- Tessék – adtam a kezébe.
- Mi ez? – nézett rá, majd rám – nincs szülinapom – nézett Tomra aki csak a vállát vonta.
- Tudom – bólintottam – nézd meg – mosolyogva.
Ő izgatottan tépte fel a tasakot és kukkantott bele, de a szemem ott ragadt, percekig csak a tartalmát nézte.
- Mi az haver? – kíváncsiskodott Georg.
- Istenem… - nyögött fel Bill, majd csillogó szemekkel rám nézett, letette a tasakot és felállva hevesen csókolt meg.
- Mi az? – hajolt oda Gustav Georg-hoz, mivel ő elcsórta a tasakot és kivette belőle a kis ajándékot, ami egy pár kis cipő volt.
- Amelia terhes – hatalmas vigyor jelent meg arcukon.
- Babánk lesz? – fogta kezei közé az arcom Bill.
- Igen – mosolyogtam rá elérzékenyülve.
- Mióta vagy terhes? Miért nem mondtad előbb?
- Egy hónapos vagyok.
- Istenem annyira szeretlek – csókolt meg.
Ezután sokkal jobban beindult a buli, Bill azonnal felhívta a szüleit és boldogan újságolta el, hogy apa lesz.
Teljesen helyre állt az életem, anya leszek. Feleségül megyek ahhoz a férfihoz, akit szeretek, és az igazi családommal is rendeződött a kapcsolatom. Teljes az életem, velük teljes az életem. És büszkén jelentem ki, hogy igen boldog vagyok. Mérhetetlenül boldog.
Vége
|