|
37.rész - Csak próbáljon hozzá érni
Pflore 2010.07.20. 16:17
- Jessica most tizenhét éves, és modell szeretne lenni, igaz? – nézett Gratia a jobbján ülő húgomra.
- Igen – bólintott, majd ismét rám nézett, amióta megtudta, hogy a testvérem folyton engem nézett, ennek már fél órája.
- Biztos jó dolog a modellkedés – szólaltam meg zavartan – én esküvő szervező vagyok – mosolyogtam rá.
- Komolyan? – nézett nagyot.
- Igen, elég rég óta.
- És te… férjnél vagy?
- Nem – nevettem fel – ahhoz még nem érzem elég felnőttnek magam.
- Hány éves vagy?
Milyen kíváncsi, de ez érthető, hiszen most hírtelen lett egy nővére.
- Huszonnégy.
- Anya miért nem meséltél róla eddig? – fordult anya felé.
- Ez egy nagyon hosszú történet kicsim, majd elmondom.
- Az anyád örökbe fogadott miután megszülettem és most keresett fel – mondtam ki kegyetlenül Gratia-ra nézve.
- Jó ég – képedt el Jess – ez nagyon durva.
- Az – erőltettem magamra egy mosolyt.
- Kérlek Amelia… - Gratia.
- Te csak ne kérj semmire, jó? Nem foglak anyának hívni, és nem fogok jó pofizni veled – álltam fel – ideje mennem. Köszönöm a kávét.
- Amelia…
- Szia Jessica, örültem.
- Ki kísérlek – állt fel gyorsan, amitől meglepődtem, majd elkísért az ajtóig – sajnálom.
- Ugyan – mosolyodtam el – nem te tehetsz róla.
- Szóval a nővérem vagy.
- Hát… igen.
- Ez tök jó – vigyorodott el.
- Hogy?
- Mindig is vágytam egy testvérre, főleg egy nővérre.
- Ez kedves, de én még nem…
- Idő kell?
- Sokkal érettebb vagy a korodhoz képest.
- Így neveltek.
- Értem.
- Megadod a számod? Jó lenne jobban megismerkedni, nem?
- De – feleltem mosolyogva majd elővetem a táskámból egy cetlit és egy tollat majd leírtam a számom.
- Köszi – vette el.
- Nincs mit.
- Remélem, még találkozunk.
- Lehetséges, szia – intettem majd átmentem a kerten és a kocsimba ülve elhajtottam onnan.
- Igen? – vette fel a telefont Angela.
- Túl vagyok rajta.
- És?
- Találkozzunk a kávézóban.
- Rendben, mikorra érsz oda?
- Óra másfél.
- Ott leszek, csak annyit mondj, hogy veszekedtetek?
- Inkább csak emelt hangon beszélgettem – nevettem fel – de nem végig, de a többit majd ott.
- Ott leszek, puszi.
- Puszi, szia.
Kinyomtam és az anyós ülésre dobtam a telefonom.
A kávézóhoz érve a szokásos helyen leparkoltam majd magamhoz szorítva a táskám, bementem és leültem a szokásos helyemre.
- Amelia – lepett meg hatalmas mosollyal Lora.
- Szia – álltam fel és öleltem magamhoz.
- Ezer éve nem láttalak.
- Hát, sok a munka és az életem sem fenékig tejfel.
- Akarsz róla beszélni?
- Tömören annyi, hogy kiderült örökbe fogadott lány vagyok és huszonnégy év után felkeresett az igazi anyám és mellesleg van egy tizenhét éves húgom.
- Te jó ég. Neked aztán pörög az élet.
- Ne is mond – sóhajtottam fel – hoznál nekem egy jó erős kávét?
- Hányadik?
- Lora…
- Na.
- Harmadik.
- Nem tesz jót.
- Szükségem van rá.
- Tudom, hozom – hagyott ott.
Nem tehetek róla, koffein megszállott vagyok, szükségem van rá, hogy teljes bedobással talpon legyek.
- Mióta vársz? – ült le velem szembe Angi.
- Most jöttem.
- Szia - köszönt oda neki Lora miután letette elém a kávét.
- Hello, hoznál nekem is egyet?
- Már is – hagyott ott minket.
- Na, mesélj. – könyökölt fel.
- Van egy húgom.
- Komolyan?
- Tizenhét éves és Jessica a neve.
- Bakker. És az anyád?
- Gratia.
- Igen, ő, bocsi.
- Hatalmas kertes ház, szolgálók, puccos cuccok.
- Szóval pénzes.
- A férje igen. Valami divattervezői céget vezet, ami világhíres.
- Ő az apád?
- Igen.
- Mit mondott Gratia?
- Elsírta, hogy megbánta az örökbeadásom, hogy hiányoztam neki, és hogy szeret.
- Na persze – horkant fel Angi, ugyanúgy ahogy én ott.
- Megmondtam neki, hogy nem fogom anyának hívni és nem fogok jó pofizni vele. De Jessica aranyosnak tűnik. Azt mondta sajnálja, amit az anyja velem művelt és, hogy örül annak, hogy a nővére vagyok, mert mindig is erre vágyott.
- Akkor vele jóban leszel?
- Megadtam a számom.
- Kíváncsi vagyok rá.
- Hasonmása a kicsi énemnek.
- Nagyon kíváncsi vagyok rá – nevetve.
- Hamarosan szilveszter, szóval lehet, hogy elhívom őt is bulizni.
- Az jó, csak szólj előre Tomnak.
- Csak próbáljon hozzá érni.
- Neki mond – nevetett fel.
- Ne félj, meg mondom neki is.
Lora kihozta Angi kávéját is, és a beszélgetésünk más témára váltott át, még hozzá a benne fejlődő pici babára.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
